Mindennapi

Azt mondja Enikő szomszédasszony: "Gyere nézd meg a kenyereimet!" Mostanában sokat süt, az ura épitette neki a sütőkemencét. "Gyere, mert pánkót is sütöttem kenyértésztából!" Megyek is, öltöztetem Borát, s megyünk. Csak itt laknak szemben, az úton túl. Odaérünk, átjön Magdi(az anyós) is, neki is bent van két kenyere (összesen hét kenyér van a kemencében, de a többi az Enikőé), s leülünk. Beszélgetünk, iszunk kapucsinót, aztán menjek, hogy nézzem meg a kenyereket. Enikő kihúzza magát, előre lép. A kemence a konyha előtt van az udvaron. Kimegyünk, s mondja, hogy: "Na állj meg!" Ünnepélyes mozdulatokkal feltárja a jól kihevtett kincseskamrát. Megüt mindkettőnket a kiáramló hő. "Na." Ott van bent hét gyönyörű, egészséges kenyér. Nézzük. Én csodálom, s dicsérem, hogy milyen szépek. Tényleg azok. "Nézd meg, az anyué mind meg van hasadva. Az enyémek nem hasadtak meg." Ez már elég boldogság a mai napra, de Magdi se bánja, hogy kenyerei megbomlottak. "Úgy is az izze meg van, s úgy esszük meg! Ahun még essincs?" Aztán mind bevonulunk, hálákat adván megtörjük és megesszük a pánkót.